Farkas…XXXI. fejezet: A kiképzés vége /part 5/
- Igen, egy nap ő is szeretne S.H.I.E.L.D ügynökké válni. – válaszolta a nő, s egy pillanatra megfeledkezett magáról, úgy folytatta mondandóját. – Őszintén szólva, vegyes érzéseim vannak ezekkel a terveivel kapcsolatban. Ezért is próbálom rávenni, hogy minél tovább, minél magasabb szintre jusson a tanulás terén, ha esetleg meggondolná magát, vagy csak egyszerűen nem jönne össze neki. De tudom, egy nap már nem szólhatok bele az életébe.
- Fel a fejjel, Pam. Lilith talpraesett lány. Akármelyik utat is választja, el fog boldogulni vele. – próbálta vigasztalni Logan, barátját, majd mikor látta, hogy Pam olyan „mindjárt elröhögöm magam” arccal néz rá, folytatta. – Oké…Ez tényleg olyan…gázul hangzik, mint ahogy gondolom?
- Igen… – felelte a nő hangosan nevetve. – Hol hallottad ezt a marhaságot?
- Oké, lebuktam. – adta be a férfi nevetve a derekát. – Mon Calamari-ban volt egy olyan beteges szokásom, hogy egy éjszakánként futó drámasorozatot, az Örök nyugalmat néztem. Ne is kérdezd, hogy miről szólt.
- Hiába nincsenek emlékeid, téged sose foglak tudni kiismerni. – mondta félig nevetve a nő, miközben kortyolt egyet a forró teából. – Hiába vagyok telepata.
Logan erre nem tudott mit felelni. Tökéletesen megértette Pamela-t, hiszen még ő maga sem tudta teljesen kiismerni magát. Csak annyiban volt biztos, hogy megőrülne, ha nem kerülne állandóan életveszélybe, és nem harcolhatna állandó jelleggel. Mivel nem tudott mit felelni erre, ő is szájához emelte a csészéjét, s óvatlanul, nagyot kortyolt belőle. Bár a tea még tűzforró volt, ő meg sem érezte, ahogyan a forró folyadék megégeti a nyelvét, és a torkát.
A Romulusszal töltött tizenegy év alatt el is felejtette, hogy ilyen apró fájdalmak is léteznek, így már ezt meg sem érezte.
A következő pár percben némán üldögéltek a kanapén, majd egyszer csak X-23 léptei törték meg a nyugalmat, aki épp a lépcsőn trappolt lefelé. Mikor odaért a kanapéhoz, fáradtan dőlt le rá, majd csukott szemekkel szólalt meg.
- Részvétem Pamela…Csak fél órát voltam a kislányoddal, de jobban lefárasztott, mint egy átedzett nap. – mondta a lány.
- Hidd el, van, hogy én sem bírom már. Ekkor vetem be a képességem azon tulajdonságát, hogy képes vagyok akárkit lenyugtatni. – kacsintott Pamela. – Ha megengeditek, felmegyek, és lefektetem Lilith-et. Negyed óra, és meg is fordulok.
- Persze, menj csak. Elleszünk addig. – nyugtatgatta Logan a nőt.
- Kösz. – hálálkodott Pam, majd X-23-hoz fordult. – X-23, idd meg a teád. Mostanra biztosan kihűlt, de úgy is iható.
X-23 meg sem szólalt, csak felkapta a kis dohányzóasztalon lévő tálcáról azt a csészét, amelyik még színültig volt, és felhajtotta a tartalmát. Miután ezzel megvolt, visszatette a tálcára, az immáron üres csészét. Majd megszólalt.
- És most, hogyan tovább? – tette fel X-23 a már-már költői kérdést. – Mihez kezdünk? Arkangyal és Warpath a Triskalion-on edzenek. Sőt, még Charlie is edz valahol azzal a Sinclair nevű ügynökkel. És mi?
- Csak annyi biztos, hogy maradunk egy kicsit. – válaszolta Logan, bár még maga sem tudta, hogy mennyi lesz az a kicsi. – Aztán meglátjuk, hogy közben mi lesz. De te, nyugodtan menj vissza.
- Dehogy megyek. – válaszolta a lány. – Azért jöttem veled, mert itt akarok lenni. Nem fogok most lelépni.
Közben visszatért Pamela is. Mikor leült, elmesélte, hogy Lilith hamar elaludt, és hogy megkérte őt, adja át azt az üzenetet X-23-nak, hogy szereti. X-23 teljesen elolvadt Lilith üzenetétől.
A két nő ezek után órákig beszélgetett a kislányról. A születésétől fogva, napjainkig. Pamela elő is keresett néhány fényképalbumot. Mialatt ők jól elbeszélgettek, Logan csak elmélkedett. Majd halkan ő is megszólalt. Hangjára, mindkét nő odafigyelt.
- Pam, mond csak, mi történt Szigony edzőtermével? – érdeklődött a férfi óvatosan. Nem tudhatta, hogy hogyan reagál Pam, ha valaki Szigonyról beszél.
- Semmi. – válaszolta a nő egyszerűen. – Mármint, úgy van, ahogyan Szigony utoljára bezárta. Azóta nem nyitott ki. Tavalyelőtt ugyan, Davenport polgármestere el akarta adni, de megvásároltam, még mielőtt valaki licitálhatott volna rá. Miért kérded?
- Tudod, hamarosan egy vizsgaküldetést kell túlélnünk, ami eldönti, hogy megérte-e négy évig szenvedni. – magyarázta Logan. – Ki tudja, meddig maradunk, és nem akarunk kiesni a formánkból. Szóval, érted…
- Persze…Meg is van a kulcsa valahol. – mondta a nő, majd felállt, hogy megkeresse. – Elhoztam Szigony házából.
- Köszönjük. – hálálkodott X-23, majd Logan-re pillantott, mert tudta, hogy a férfi miatta hozta fel ezt a kényes témát.
Pamela tíz perc múlva tért vissza, s kezében ott csörögtek az E.J. névre keresztelt edzőterem kulcsai. A nő átnyújtotta azokat Logan-nek, mire az megköszönte.
- Használjátok egészséggel! – mondta a nő, s közben visszaült a foteljába. – Vegyed úgy Logan, hogy Szigony ezt hagyta rád.
- Köszönöm. – hálálkodott a férfi Pam-nek, majd X-23-hoz fordult. – Holnap reggel ellátogatunk oda.
X-23 némán bólintott, majd szólt Pamela-nak, hogy szeretne valahová ledőlni egy kicsit aludni. Pamela azonnal intézkedett is.
Volt egy vendégszobájuk, amit Szigony, illetve Logan szokott használni, mikor napokra maradtak a nőnél. A házigazda fel is kísérte a lányt az emeletre. Logan felajánlotta, hogy jó lesz neki a kanapé is.
Majd kiment egy kicsit a teraszra, és felnézett a csillagos égre. Elgondolkodott, hogy vajon mennyi idejébe telik majd megtalálnia S.H.I.E.L.D ügynökként a felelőst Szigony haláláért. Hiszen ügynökként, bármilyen adathoz hozzáférhet az Archívumból. Persze azon is elgondolkodott, mi lesz azután? Mi lesz, ha megtalálta az embert, aki felbérelte Maul-t? Hosszú ideig agyalt ezen, majd végül úgy döntött, hogy az lesz a legjobb, ha felszívódik. Elbujdokol, mondjuk a Sziklás-hegységben, és remete életmódot folytat. Elképzelte, hogy milyen lenne remetének, majd elhessegette a képet maga elől, hiszen eszébe jutott a fent alvó X-23. Majd Arkangyal, Warpath, és végül, az örökké szerencsétlen Charlie. Végül úgy döntött, nem hagyja ott a csapatát, nem teheti meg velük.
Nem sokkal később, mikor már hűvösebb lett, visszament a nappaliba, és ledobta magát a kanapéra. Ő is furcsállta ugyan, de sikerült rekordgyorsasággal elaludnia.
Két hónappal később
Logan-ék, az érkezést követő napon, ellátogattak a kihalt edzőteremhez. Logan leszedte az ajtóról a lakatot, majd benyitottak. Az edzőterem ugyanolyan volt, mint amikor Logan utoljára itt járt. Vagyis azelőtt a nap előtt, amikor Thunderbolt Ross-tól azt a megbízatást kapta, hogy védje meg a lányát. E miatt a munka miatt halt meg aztán később Szigony.
Miután kényelmesen bemelegítettek, elkezdtek keményen edzeni. És így zajlott ez minden nap a következő két hónapban. Reggel korán idejöttek, majd este hét körül mentek vissza Pam-ékhez, hogy a nő ne érezze azt, hogy csak aludni utaztak ide. Bár olyan fárasztó edzéseket nem tudtak végezni, mint amilyeneket Mon Calamari-ban, a Menedék segítségével, de az itt található edzőgépekkel is tökéletesen beérték.
Egyik este, éppen hazafelé tartottak. Már sötét volt az utcán, így viszonylag kihalt is volt már. Logan és X-23 éppen arról beszélgettek, hogy a holnapi edzésen, főleg mire edzenek, mikor megszólalt a lány mobilja. A lány kis keresgélés után, megtalálta a készüléket rózsaszín válltáskájában. Megnézte, hogy ki keresi, és örömmel látta, hogy Charlie az. Gyorsan fel is vette. Pár percig beszélgettek, majd a lány egyszer csak letette a telefont.
- Charlie volt az. Azt mondta, mehetünk. Végzett. – foglalta össze a lány a beszélgetést.
Sokatmondó pillantást váltottak Logan-nel, majd visszaindultak Pamela-ékhoz, hogy elbúcsúzzanak, és visszainduljanak a Triskalion-ra.
