Egy év, rengeteg tapasztalat

Ez a nap is elérkezett. Végre elmondható, hogy egy évesek lettünk. Persze, várható volt, hogy előbb-utóbb eljön ez a nap is, de most, hogy itt vagyunk, olyan más…olyan, felemelő érzés. Bevallom, meg is könnyeztem egy kicsit. Szerintem, most gyorsban összefoglalom, hogy mi is történt ez alatt az egy év alatt, aztán meglátom, hogy van-e még valami, amit fontosnak tartok megosztani veletek.
Pontosan egy éve, véletlenszerűen született meg a blog. Tomi barátom kezdett el vezetni egyet, én pedig csak unatkoztam, és gondoltam, én is kreálok magamnak egyet. Mivel nem vagyok az az ömlengős, kitárulkozós fajta, legalábbis úgy, hogy mindenki elolvashatja, nem akartam a mindennapjaimról írni. Így aztán más ötlet híján, és mivel Tomi is egy történetet publikált, többek között, ráadásul nekem is kész volt már akkor az Ébredés és mészárlás, valamint a Válaszokat keresve című fejezetem, gondoltam, kisebb darabkákban megosztom veletek.
Egészen jól fogadtátok a történetem, legalábbis nem kezdtetek el kommentekben szitkozódni, amiért a főszereplő, nem “saját karakter”. Nagyon is az, hiszen nem valamelyik képregény tartalmát írtam le.
Ahogy egyre jobban belemelegedtem, és belejöttem, úgy egyre gyakrabban, a végén már naponta jöttek a friss részek, és örültem, hogy ilyen “könnyen” kiadom magamból őket. Persze, nem azt mondom, hogy nem voltak írói válságok, mert voltak…sőt, egész gyakran, de úgy általánosságban…megvoltam. Azt azért persz alá kell írnom, hogy Tomi támogatása nélkül most nem íródna, mármint nem olvashatnátok ezt a bejegyzést, hiszen könnyen lehet, hogy az első komolyabb válságomnál abbahagyom az egészet.
Mikor éppen egy ilyen “nemtudommitírjak…francba” szituáció kellős közepén voltam, mindig megpróbáltam valahogyan kilábalni belőle. Például, elkezdtem színészek arcait rendelni a karaktereim mellé, vagy éppen, közös történetet írtam Tomival. Egy szóval, valahogyan mindig továbbmentem..utamon. Jó, ez így nagyon gáz, tudom. De tényleg.
Ha már ennyit pofázok a különböző, kisebb-nagyobb alkotói válságaimról, akkor meg kell említenem a 2009. júliusának végén becsúszott technikai malőrt is. Na, az már tényleg nagy gebasz volt, ha fogalmazhatok így. El kellett költöztetnem az egész blogot, ide. Ez viszont rengeteg idő-, kedv-, hozzászólás-, és látogatóvesztéssel járt, de aztán végül, megszoktam az új környezetet. Újból magamra találtam, bla bla bla.
Aztán beköszöntött az ősz, így új írási módszert kellett beiktatnom, mert a nyáron úgy történt, hogy én szépen nekiálltam egy új rész írásának, mondjuk éjfél körül, majd aztán valamikor fél három körül abbahagytam. Na, ezt ugye, meg kellett szüntetnem. Így jött az az ötlet, hogy hétvégente jöjjenek a frissítések.
Ez egy darabig működött is, ráadásul, két frissítés között, megpróbáltam kipofozni a blogot. Új fejlécek, állandó dizájn kiválasztása, egy normális menü megalkotása, és egyéb dolgok. Így ezzel el is voltam. Arról nem is beszélve, hogy egyre csak fejlődött a fogalmazási technikám, így ha a történet unalmas is volt, legalább jól fogalmaztam.
Karácsony környékén eljutottam arra szintre, hogy elégedett voltam magammal, na meg főleg a munkámmal. Sőt, bevállaltam egy miniszéria elkészítését is. Ezt a kis különálló sorozatot, hat részesre terveztem, hat hétre elosztva. Persze, nem lett belőle semmi, de én megpróbáltam tartani magam az időpontokhoz.
A történet lassan haladt, mivel szeretem jól kifejteni, és elhúzni a dolgokat, de legalábbis úgy gondolom, jobb, mint a semmi.
Történetvezetési szempontból tekintve, átálltam a kétnaponta lévő frissítésre, ehhez többnyire tartom is magam. Többnyire. Mert például van, hogy nagyon fáradt vagyok, vagy más dolgom volt/van, ami fontosabb ennél a blognál. Vagy, csak hogy a közelmúltat említsem, év végén rengeteg vizsgám volt, így azokra készültem ezerrel.
De most, eljött a nagy nap. Eljött június 26.-a, mi ünnepnap a számomra.

A következőkben jöjjön egy pontos statisztika* a blogról:

Összes látogató: 7905
Legforgalmasabb nap (Szám, dátum): 90 - 2009. december 24.
Bejegyzések száma: 222 (Mind ez, nyolc kategóriában.)
Hozzászólások száma: 253

*Ezek a statisztikák, a bejegyzés íródásának pillanatában voltak pontosak.

Remélem, hogy egy évet még mindenképpen együtt tudunk tölteni, bár nekem jövőre már egy kicsit neccesebb lesz a blogot vinnem, de reméljük a legjobbakat.

2010. június 26.

Ádi